Roszík Gábor gödöllői evangélikus lelkész (akkor még országgyűlési képviselő) 1991-ben megpróbált utánajárni: mit tehet, hová mehet egy szülés előtt álló nő, ha nincs lakása. Az illetékes szakemberek csak a fejüket csóválták: ha nincs hová hazavinni a gyereket, az újszülött állami gondozásba kerül. Roszík Gábor akkor úgy döntött: létrehoz egy alapítványt, és megépíti az ország első anyaotthonát. 1994 májusában Gödöllőn korábban soha nem látott médiaérdeklődés kíséretében nyitotta meg kapuit a Tessedik Sámuel nevét viselő, éveken át egyetlen ilyen intézményként működő anyaotthon.

Ma már nehéz elképzelni, volt idő, amikor a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület irodájában négy munkatársra csupán három szék jutott. Kováts András igazgató emlékei szerint valaki mindig állt, vagy máshol dolgozott. Az 1995 elején, az akkori délszláv válság idején létrehozott szervezet munkatársai az első időben többnyire jogi tanácsadóként dolgoztak. Három évvel később az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága úgy döntött, sok kicsi civil szervezet helyett két-három nagyobbat támogat majd. A Menedéket a szociális feladatokra választották ki.