Az üvegajtó becsukódik mögöttünk, a társalgó harsány zsivaja tompa morajjá halkul. Kívül maradnak a délutáni tévéshow ostoba mondatai, furcsán, távolról hallatszik a gépkocsik zaja is, pedig a budai Fő utca forgalma ott megy alig egy emeletnyire a nyitott ablak alatt. A belső szobákban valahogy megrekedt a csend. Illetlenség megtörni. Itt mindig pihen valaki. Alszanak délelőtt, alszanak délután, alszanak este. Aszott arcú asszonyok fekszenek az ágyakon. Kicsik, mint a gyerekek, oldalt fekszenek, maguk alá húzott lábbal, már-már magzati pózban. Átalusszák a nap nagy részét, túl gyengék hozzá, hogy hosszabb ideig ébren maradjanak.
A halál előszobájában járunk.

Balassagyarmat, Thököly út 35. Kétszobás földszintes épület, nem nagyobb egy régifajta családi háznál. Papíron a város legzsúfoltabb ingatlanja: a helyi hajléktalanszálló. A 275 balassagyarmati hajléktalan nagy részét erre a címre jelentik be a Vöröskereszt dolgozói.